Önbizalom tudatosság 1.

Ha az ember életében nagy változás áll be, könnyen kicsúszik a lába alól a talaj.

Bekövetkezhet ez bármely életkorban:

  • fiatal korban pályaválasztás előtt,
  • az élet delén,
  • ha pályát kell módosítani,
  • idős korban, nyugdíjazás idején.

Ilyenkor az ember úgy érzi, hogy összedől a világ, ő már semmire sem alkalmas.Ennek legfőbb oka az, hogy makacsul ragaszkodunk addigi életünkhöz, nem tudunk mit kezdeni magunkkal.

Mert miért is keljünk fel reggel, ha nem látunk magunk előtt valami értelmes célt – és nem csak aznapra, hanem előre, életünk további részére sem. Ez a teljes céltalanság bizonytalanná tesz bennünket, értelmetlenné teszi a létünket. És akkor persze úgy érezzük, hogy mi alkalmatlanok vagyunk mindenre. Amiről persze szó sincs, csak egyelőre nem tudjuk, hogy mit kezdjünk magunkkal.

 

Mit tehetünk ilyenkor, hogy segítsünk magunkon?

  • Gondoljuk végig, hogy hogyan töltöttük eddig az életünket, milyen munkát végeztünk, milyen hobbink volt/van, mihez értünk, mi okozott örömet az életünkben.
  • Először ne azon gondolkodjunk, hogy mivel lehetett jól pénzt keresni, hanem csak teljesen szabadon engedjük el a fantáziánkat, és arra gondoljunk, hogy milyen tevékenység okozott örömet az életben nekünk.
  • Egyszer csak rá fogunk találni arra, hogy mit kezdhetnénk most magunkkal.
  • Ha rátalálunk erre, akkor megtörtént az első lépés, hogy mit is kezdjünk magunkkal, megtaláltunk egy célt, amiért érdemes felkelni és elindulni.
  • Bármilyen apróság legyen is az, ha találtunk valami apróságot, ami előre visz bennünket, az már örömmel tölt el bennünket, és megkapaszkodtunk a földön. Ezt mindenki csak maga találhatja meg magának, mert mindenki maga tudja, hogy milyen fajta cselekvés tölti el örömmel.
  • Ha egy kicsike eredményt is elértünk, akkor az már elindít bennünket fölfelé.

Míg korábban, tudatosság hiányában, mint egy örvénnyel lefelé sodródtunk, az aktivitással elrugaszkodunk a mélyből, és elindulunk felfelé.